1. |
Weisz Erik
03:34
|
|
||
|
És lépdelt felém a Weisz Erik,
Bár ezt a nevet kevesen ismerik.
"Eljött ez a szombat délután",
Mondta, s elnézett egy szőke lány után.
A kezeit bilincsbe verik,
Amíg a lelke megtelik
Egy érzés kúszik a szívfalán,
Félelmet szív be az orrlyukán.
Nézd, felül a vízoszlop és lenn a halak,
Éled az életed, vagy tudod, hogy magától halad?
Feszül a lánc rajtad, lehet, hogy majd örökre marad,
De ha kérded, mindegy, csak tépjed, és ha
Feladod mégis, ott leszek én is majd.
És letépem azt a szart!
És lebeg a mélyben a Weisz Erik,
Csillogó fények éltetik.
Fentről hullanak ostobán
A felszín tágra nyílt ablakán
Reménye lassan elveszik,
Ahogy a zord idő eltelik.
Már megint kiszabadult korán,
A földön nehezebb lesz talán.
Nézd, felül a vízoszlop és lenn a halak,
Éled az életed, vagy tudod, hogy magától halad?
Feszül a lánc rajtad, lehet, hogy majd örökre marad,
De ha kérded, mindegy, csak tépjed, és ha
Feladod mégis, ott leszek én is majd.
És lépdelt felém a Weisz Erik,
Lépdelt felém a Weisz Erik,
És lépdelt felém a Weisz Erik,
Bár mostanában Houdiniként ismerik.
|
||||
2. |
86-os busz
03:30
|
|
||
|
A 86-os buszon ülünk és haladunk,
A Kolosy térnél kanyar és fordulunk,
Ülsz velem szemben, kezed az égben,
Kihajolsz, röpül a hajad a szélben.
A Margit-hídnál a szemedbe nézek,
Visszanézel és szerelmet érzek,
Látom a széked és hasadt a kárpit,
Boldog vagyok ölelnék akárkit.
Flórián tér, Tímár utca, Kolosy tér, Komjádi uszoda
Margit-híd meg a Bambi a Bemnél, a Batyi jön meg a Tabánba’ sok tér
Rudas után a Szent Gellért tér, CBA a Műegyetemnél
Megállunk, megyünk, megállunk, megyünk, ha leszállunk, csak jelzünk
És talán a buszos őrült, vagy én örültem meg,
A busz megy össze-vissza vagy a szív odabent? Igen!
A Batthyánynál is ragyog a napunk,
Leszállhatnánk, mer’ itt enni is kapunk,
De tovább- tovább, még a busz sem áll le,
Végtelen utakon, senki se száll le.
Körözünk szépen, a Lánchíd ott jobbra,
Nem gondolunk a rosszabb napokra,
Rosszak voltak és jobbak is jönnek
Nézem a tested, hegyek és völgyek
Flórián tér, Tímár utca, Kolosy tér, Komjádi uszoda
Margit-híd meg a Bambi a Bemnél, a Batyi jön meg a Tabánba’ sok tér
Rudas után a Szent Gellért tér, CBA a Műegyetemnél
Megállunk, megyünk, megállunk, megyünk, ha leszállunk, csak jelzünk
És talán a buszos őrült, vagy én örültem meg,
A busz megy össze-vissza vagy a szív odabent? Igen!
És talán a buszos őrült, vagy én örültem meg,
A busz megy össze-vissza vagy a szív odabent?
És talán a buszos őrült, vagy én örültem meg,
A busz megy össze-vissza vagy a szív odabent?
Vagy a szív odabent
Vagy a szív odabent
Vagy a szív odabent
Vagy a szív.
|
||||
3. |
Otthon
04:05
|
|
||
|
Zenélő ház lett az otthonom,
Tétova hangja néha monoton.
Zizeg a víz az öreg csövekben,
Söröm ott lötyög az üvegben.
Játszik a falakon a halogén
Keresi útját, ahogy én
A poszter a sarokba’ rám kiabál,
Úgyis letépem, ha piszkál.
Játszik a falakon a halogén
Rója a köröket, ahogy én
Ütemre zakatol a szív,
A tévé este táncba hív
Halkan fütyül a kazán,
Sípol a fül egy frekvencián
Ütemre zakatol a szív,
A tévé este táncba hív
Dobozba zár a hosszú éj
Itthon vagyok, a ház zenél,
A ház zenél
Ceruza fordul a faragóban
Papíron karcol a hegye halkan
Léptem a padlóba taposom
Egy visszhang utánam oson
Dalolja zeném a szoba
Szét- szétesik a ritmusa
Zakatol a vér az érben
Elkeveredek én a térben.
Ütemre zakatol a szív,
A tévé este táncba hív
Halkan fütyül a kazán,
Sípol a fül egy frekvencián
Ütemre zakatol a szív,
A tévé este táncba hív
Dobozba zár a hosszú éj
Itthon vagyok, a ház zenél
A ház zenél
Ütemre zakatol a szív,
A tévé este táncba hív
Halkan fütyül a kazán,
Sípol a fül egy frekvencián
Ütemre zakatol a szív,
A tévé este táncba hív
Dobozba zár a hosszú éj
Itthon vagyok, a ház zenél
A ház zenél
|
||||
4. |
21. század
04:13
|
|
||
|
Kikapcsolok, bezárok,
A Holdra teleportálok,
Onnan nézem végig,
Ahogy az emberek felélik,
Azt a kicsit, ami még megmaradt,
Mint óriás sáskahad,
Mint agyatlan sáskahad,
Mint zabáló sáskahad....
Átléptem egy olyan térbe,
Ahol látom az összes ősöm,
akik bennem érnek véget,
akiktől én kezdődök.
Nekik kár volt az élet,
Csak azért, hogy én megérjem,
Ezt a 21., ezt a 21., ezt a 21. századi rémet.
Csak nézem a holdról az emberek,
Fejükben kényszerképzetek,
Hogy ők vagyok, egy ostoba,
Testem való, lelkem soha.
Nézem a zordon fényeket,
Most messze van, úgy égetett,
Ennyi volt, most nincs hova,
Könnyű lesz elmenni oda.
Csak nézem a sötét tengerek,
Hogy elnyelik az életet,
Sok minden volt, most semmi van,
Boldog vagyok, látom magam.
TV-ből tanulom az életet,
rocksztároktól az érveket,
az érzelmeimet ellesem
a kedvenc sorozatomból.
Akciós szerelmet árul minden bolt
Nem is tudom, már mi lesz
Nem is tudom, már mi volt.
Csak nézem a Holdról az emberek,
Fejükben kényszerképzetek,
Ők vagyok, egy ostoba,
Testem való, lelkem soha.
Nézem a zordon fényeket,
Most messze van, úgy égetett,
Ennyi volt, most nincs hova,
Könnyű lesz elmenni oda.
Csak nézem a sötét tengerek,
Hogy elnyelik az életet,
Sok minden volt, most semmi van,
Boldog vagyok, látom magam.
Látom magam
Látom
|
||||
5. |
Izland
04:43
|
|
||
|
Leesett a sokadik hó, most félhomály takar
Mindenki álmos, alszik a partvonal
Meredély szélén magányos ménes ballag
Megállt a képzelet, alszik a partvonal
Reggel végignézhetem, ahogy száguld a Föld szélsebesen
A felkelő Nap felé, jó reggelt, ébredek.
Kitárt karokkal beleesnék a Napba, ha a Föld odáig vinne,
Hullámok, jéghegyek! Jó reggelt, ébredek.
Házam bálnaháton, fűvel körbenőve
Benne a magam csendje, magányom halk éneke
Kitárt karokkal beleesnék a napba, ha a Föld odáig vinne,
Hullámok nincsenek. Jó reggelt!
Hangot, hangot a csendbe!
Fényt, fényt, fényt, fényt a homályba!
Szót, szót, szót, szót az üresbe!
Lábnyomokat akarok a hóba!
Hangot, hangot a csendbe!
Fényt, fényt, fényt, fényt a homályba!
Szót, szót, szót, szót az üresbe!
Lábnyomokat a hótakaróba!
Hangot, hangot a csendbe!
Fényt, fényt, fényt, fényt a homályba!
Szót, szót, szót, szót az üresbe!
Lábnyomokat akarok a hóba!
Hangot, hangot a csendbe!
Fényt, fényt, fényt, fényt a homályba!
Szót, szót, szót, szót az üresbe!
Lábnyomokat a hótakaróba!
|
||||
6. |
Emelem a kalapom
03:05
|
|
||
|
Félálom az életem.
Ha láttok akkor létezem?!
Kétségbe ejt a rendszer,
De egységben tart a vegyszer
Miért baj az, hogy máshogyan akarom?
Ha elmentek, én emelem a kalapom.
Oly hamisan forog ez a köpönyeg,
Menjetek én búcsúzom tőletek
Megállok, most ti mentek.
Ti álltattok most én megyek.
Lehet, hogy én nem is haladok,
Csak felém tolják az alapot?
Miért baj az, hogy máshogyan akarom?
Ha elmentek én emelem a kalapom,
Oly hamisan forog ez a köpönyeg,
Menjetek én búcsúzom tőletek
Miért baj az, hogy máshogyan akarom?
Ha elmentek én emelem a kalapom,
Békével emelem a kalapom.
Emelem és eldobom!
Eldobom, eldobom
A kalapom
|
||||
Free Houdini! Budapest, Hungary
Free Houdini! is an alternative rock band, with a unique, electric guitar directed sound and Hungarian lyrics. Our songs portray life and dwell on its ultimate meaning in the style that is characteristic of Hungarian alternative rock.
If you like Free Houdini!, you may also like:
Gritty garage punk from Wilmington, Delaware has a super classic "Girls in the Garage" sound.
go to album
Toronto’s Brenda split the difference between psych and garage, pairing serrated chords with tripped-out vocals.
go to album
Bracing post-hardcore meets festival-ready rock on the Tokyo band's sharp new EP, mixed and mastered by Will Yip (Turnstile, Title Fight).
go to album
Disturbing Dreams
by The Kartetch
Knotty alt-rock with corkscrewing guitars and steely vocals on an album that packs a punch.
go to album
Carla Geneve returns with a record of jittery alt-rock, topped with lyrics that are both wry and introspective.
go to album
Alternative EP
by Mophing People
Two major players from Japan's alt-rock scene team up for a grunge-pop EP that explores noisy highs and melancholy lows.
go to album
The Gainesville emo band work through grief and mental illness with honest, empathetic hooks and dynamic guitars.
go to album
